Menü Bezárás

Egy skizofrén nő vallomása, avagy karantén második hét

Mindenki nyugodjon le a …ba nem vagyok skizofrén csak végiggondoltam egy egész napomat a karanténban és hát olyan sokoldalúnak kell lennem, hogy az már szinte gömb… 🙂 

Ennyi személyiség, hogy férhet meg egy emberben egyetlen nap alatt… Hmmm… rejtély… Nem tudom te, hogy éled meg a karantént én próbálom kihozni a helyzetekből a legjobbat és minden fronton eleget tenni az igényeknek és elvárásoknak, ami valljuk be őszintén nem mindig egyszerű feladat, az egész olyan mint egy óriási próbatétel, aminek a végén csak reménykedni tudok benne, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát (egy hétvégi lazulással megelégszem)…

05:50 A PÉK

A srácok imádják a friss pékárut ( és persze mi is), de ugye karantén van, így vagy nincs friss pékáru, vagy előveszem a korábban szerzett roppant rutinos szaktudásomat, miszerint, ami a mindmegette.hu oldalon megtalálható azt biztosan én is el tudom készíteni… kisebb nagyobb sikerrel. Brutális határozottsággal nekilátok kiflit és kenyeret sütni, mert az ugye egyszerű… jaaa mégsem… Találtam egy számomra szimpatikus kifli receptet, fél óra alatt kész, friss ropogós, meleg és minden igényt kielégít, na a kenyér sütés már ennyire nem egyszerű feladat… azt még picit tanulnom kell…  De a srácoknak mire kinyitják a szemüket, az asztalon gőzölög a friss pékáru…

09:00 – A Tanárnő

Reggel hétkor a telefonom pittyegésére figyelek fel, email, üzenet, Classroom… végre beindul az élet ( nem mintha unatkoztam volna) Megérkezik az első adag küldemény a tanárnőtől, aztán a második a harmadik és így tovább… A srácok annyi engedményt kaptak, hogy a home scool-ba csak 9:00-kor szólal meg a csengő, szerencsére már némi rutinnal kezelik a rendszert így csak minden második mondatuk az:

  • Anyuci segíts én ezt nem értem, nincs internet, ezt nem tölt be, hova kell feltölteni az anyagot… mire gondol itt pontosan a tanárnő, elfelejtettem a jelszavamat, ennek a videónak nincs hangja és láttad milyen szépek kint a madarak…

A reggeli testmozgás kipipálva hiszen ping-pong labdaként futkosok a gyermekek szobái között és csak reménykedni tudok benne, hogy délelőtt hozzájutok az én laptopomhoz is…

 

10:00 – Jövendőmondó

Megcsörren a telefon az egyik cég tulajdonosa hív, akinek dolgozom… két matek példa között felveszem a telefont és próbálok rendkívül koncentráltnak tűnni, de a feltett kérdésére miszerint – Meddig tart a karantén és mikor lehet megint normálisan értékesíteni? – hirtelen, nem tudok épkézláb választ adni, így kiszalad a számon egy nem túl diplomatikus mondat:

  • Nem tudom, de felhívom az opertaív törzset és megkérdezem Neked…

Mély hallgatás a vonal másik oldalán…  kihasználva a csendet felvázolom a másik ötletemet is, ha szeretné előveszem az üveggömbömet és megjósolom a jövőt.  Ennél a pontnál Ő is érzi, hogy ebben a kérdésben nem én leszek a kompetens így egyeztetjük a cég újfajta kommunikációját és kedvesen elköszönünk egymástól.

12:00 Szakács

Azt gondolom kreatív vagyok, és főzni is nagyon szeretek, na de mindennek van határa… kifogytam az ötletekből, próbálok minél változatosabban és különlegesebben főzni, figyelni a zöldség, hús, tészta és desszert arányokra, mert ha a gyerkőcökön múlna akkor egész héten ellennének bolognai spagettin, rántott húson, gulyáslevesen és pizzán… ezt még az első héten el lehet játszani, na de nem baj, ha egy kicsit változatosabban esznek. Rövid kupaktanács után megtaláljuk a megoldást…  étlapot gyártunk a srácokkal, aminek a felét ők a másik felét pedig én találom ki ( bolognai, pizza kizárva), a végső eredménnyel így mindenki elégedett lesz és nekem is megszűnik a reggeli agyrém, hogy ma vajon mit főzzek ebédre?

14:00 Munka hőse

Végre, végre végre… hozzájutok a laptopomhoz, felcsillan a remény, hogy ma még pénzt is fogok keresni… A kérdés mindig ugyanaz: Mi lesz most? Hogyan tovább? Kicsit sem érzem a nyomást és a felelősség terhét a vállamon… és mindeközben természetesen a törtek oszthatósági szabályokról sem feledkezem meg… De továbbra sem vagyok látnok… Igen, valóban most mindenki nyomott egy padlóféket. De sokkal jobban jársz, ha nem fékezel, vagy elengeded a kormányt, hanem új útvonaltervezésbe kezdesz és előre menekülsz. Minden helyzetben vannak vesztesek és túlélők. Nagyon remélem, hogy mindenki megússza a lehető legkevesebb veszteséggel, de tartok tőle hiú reményeim vannak. Most higgadt túlélő üzemmódra kell váltani a felesleges pánik helyett! Sikerül megnyugtatnom az összes ügyfelemet, így a munka hőse titulusom mellé behúzok egy pszichológus szerepkört is… és még közel sincs vége a napnak…

17:00 – Fodrász 

Szembesülnöm kellett az ősz hajszálaim sokaságával, így hát úgy döntöttem ma elmegyek fodrászhoz… De ugye karantén van és maradunk szépen otthon… úgyhogy bementem a fürdőszobában, kifésültem a hajamat, bekevertem a hajfestékemet és csodálatos gesztenyebarna színt varázsoltam a hajamnak ( bocs Máté) Közel nem volt annyira szórakoztató mint a fodrászüzletben, senki nem árulta el a legfrissebb helyi pletykákat, nem tudtam meg, hogy ki a legújabb álompár a városban és azt sem, hogy mi a mai menü a helyi bisztróban… de a szükség nagy úr az ősz hajszálaimat legyőztem és újra elfogadható külsővel rendelkezem… kezdődhetnek a webináriumok…

18:00 – Takarítónő

Karantén idején a rendmánia nem okos dolog… sőt… kifejezetten idegesítő, lehet annak, aki nem az. Az eddigi tapasztalatok alapján a gyermekeim ezt a tulajdonságomat egy kicsit sem örökölték, továbbra is azt gondolják, hogy a nappali közepén hagyott nadrág egy idő után bemászik a szennyeskosárba, porszívózni egy héten egyszer bőven elég, hiszen nagyon figyelünk rendre… csak nem ők… a beágyazás kész is van, ha az ágytakarót ráteszi az ágyra és az üres üvegeket bizonyára gyűjtés céljából nem teszik a szemetesbe… estére érzem, hogy kezdek lemerülni, de végre jön egy kis énidő…

20:00 – Sommelier

Stresszes egy feladat, kóstolni, ízlelni, kitalálni, hogy vacsora mellé melyik a tökéletes bor, de ez a nap egyik fénypontja… (a másikat találd ki mi lehet) Sose gondoltam volna, hogy valaha az életben online fogok borozni, azt meg végképp nem, hogy még élvezem is. Az egész hétvégét a barátokkal és a családdal töltöttük, természetesen csak online, hallottam apukámat énekelni, főztünk online gulyáslevest és szerencsére a barátnőm kislánya is már professzionálisra fejlesztette a csúszdán való csúszkálást… kihoztuk a maximumot a borból és az online kapcsolatokból is

18 +

Azért van, amit NEM érdemes online megoldani…

minden másra ott van a… 😊

Összegzésben milyen volt a hét? Stresszes és nyugodt egyszerre, stresszes mert folyamatosan azt éreztem, semminek nem érek a végére, hiába vannak beosztva a feladataim valami mindig keresztül húzza a számításaimat stresszes volt, mert nem tudtam mindent leadtunk-e határidőre… és ugyanakkor nyugodt, mert tudtam, hogy holnap is van nap, nyugodt mert este jókat nevettünk az egész napos bénázásunkon és nyugodt, mert karantén ide, karantén oda ebből a hétből is kihoztuk a legjobbat…

KITARTÁST MINDENKINEK… to be continued… 😊

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .