Szeretem, mikor azt mondják, jóóó… de neked olyan könnyű… neked mindig minden sikerül… Te szerencsés csillagzat alatt születtél…
Nos, kedves barátom, az a jó hírem van, hogy NEM, nekem sem sikerül minden elsőre. Sőt… nekem is pirosra vált a lámpa, mikor sietek, kiesik a telefon a kezemből, mert még a fülemről is táskák lógnak, törlik a repülőjáratot, amire már hónapokkal korábban megvettem a jegyet és az áldott jó gyermekeim sem éppen a legjobb pillanatokban jólneveltek… Nos, csak egy nap az elmúlt hetemből… csapásokkal és kihívásokkal teli, de azt hiszem, ezek nélkül túl nyugodt lenne…
Ez a hét is nehezen indult, korán keltem – üzleti tárgyalásaim lesznek – a szokásos reggeli rutin (kelj már fel, menj mosd meg a fogad… nem, nem elég kétnaponta, pfff… öltözz fel, az nem a Tiéd, az az öcséd ruhája… a kulacsodat tedd be, de ne üresen, tölts bele teát is, igen veszünk reggelit) mellé be kellett férnie egy 1,5 órás hajvasalásnak is. Nehezen, de elindultunk.
Nyomás a táborba, (juhuuuu), már mindenki nagyon várta, picit késésben de elindulunk – még úgy gondolom, ura vagyok a helyzetnek. Huuuupsz… éles villanással az agyamba hasít: óóóó, az automatából pénzt kell kivennem a táborra. Semmi gond, az egyik pont útba esik és már hasítunk is.
Csapás 1.
Picit szemereg az eső, de erre ügyet sem vetve haladunk első célállomásunk, a bankomat felé. Parkolóhely pipa, kocsiajtó felpattan és akkor egyik pillanatról a másikra leszakad az ég. Nem kicsit, olyan durván… na annál még egy kicsit durvábban. Amíg az automatához érek teljesen elázom, a ruhám, a hajam (a másfél órán át vasalt hajam… ) mindenem… is.
Csapás 2.
Nem baj, haladjunk tovább, pin kód betáplál… Közben új forgatókönyv a fejemben,(haza kell mennem, átöltözni, hajat összefogni, koronát igazítani, újraindulni) nyugi, nyugi, közben nyugtatom magam: imádom a hétfőt…
No, az automata is úgy gondolta, hogy még reggel van, próbára tesz, és karbantartás miatt nem üzemel…
De ez ugye nem probléma, eláztam, a hajam kuka és a nap még csak most kezdődik… és én hűűűű de pozitív vagyok…
Csapás 3.
Újratervezés. Van másik bankomat is… rövid keresgélés után rá is találok. A remény még él bennem, hogy nem esik darabjaira a napom… Kiugrok a kocsiból, már eléggé otthonosan mozgok a szakadó esőben. A helyzet változatlan – pont mint az előbb – RENDSZERKARBANTARTÁS miatt nem üzemel… Ezt nem hiszem el!!!
Úgy tűnik hétfő reggelre hirdették meg a nagy Bankomat rendszerkarbantartás projektet, csak éppen mindenkit lesajnálva elfelejtettek értesíteni…
Még szerencse, hogy megértőek a táborvezetők… hmmm, mondjuk amilyen látványt nyújthattam… ezt ezúton is köszönöm nekik!
De ne szaladjunk ennyire előre…
Csapás 4.
A tábort délután is be tudom fizetni, probléma megoldva, gyorsan beszerezzük a reggelit és minden haladhat újra úgy, ahogy az a fejemben meg van írva… Reggelit a fiúk a kedvenc kis pékségükből kérik, így nagy lendülettel becélozom a helyszínt.
Parkolóhely nincs… és akkor – mert néha azért mégiscsak a szerencse szülötte vagyok – egy hölgy tolat kifelé. Halleluja… Én türelmesen várakozom és szorítok neki, hogy a felmerülő óriási problémát, – miszerint két autó közül valahogy kievickéljen – megoldja. A mögöttem tornyosuló kocsisor első, láthatólag biztosan nyugdíjas tábornoka dudál, villog és jól érzékelhetően káromkodik is. A várakozási idő – ami miatt Ő szinte infarktust kapott – maximum 1 perc volt… aztán mikor már haladhatott volna megállt mellettem, emlegette a családom tagjait a legcifrább jelzők kíséretében, majd elhajtott. Hát, hogy is mondjam , azt hiszem, két kiskorú társaságában, női mivoltomat megtartva kihoztam a maximumot a kommunikációnkból. És a reggeli beszerezve, fiúk a táborban.
Csapás 5.
Irány haza, átöltözöm, mégiscsak az első projekt manager szoftveremet megyek oktatni Budapetre….
10 perc késéssel meg is érkezem. Szerencsére elnézőek, ez köszönhető annak is, hogy ők is kávéznak… és mert addigra újra konszolidált külsőt varázsoltam magamnak, olyan üzletasszonyosat.
Az oktatás remekül sikerült, a demo verzió tesztelése megkezdődött, első megbeszélés pipa, már csak kettő van…
Második megbeszélés egy guszta kis étterem tulajdonosával, Óbudán (ennek még később jelentősége lesz ). Meglehetősen határozott elképzelésű hölgy, tudja mit és hogyan akar (szeretem az ilyet), étlap terv, molinó, néhány fotó az étteremről és az ételekről…. minden világos, árajánlatot küldöm, mindenki boldog!
De jó kezdek újra formába lendülni.
Csapás 6.
Akkor irány az Árkád, a harmadik megbeszélés még hátra van… A reggeli késést behozva, elég jól beosztottam az időmet, így felcsillan a remény, hogy ma még ebédelek is – bár az utóbbi időszak azt mutatja, hogy egészen jól működök levegőn és vízen… 😂 de hátha …
Útközben gondolataim ezerfelé járnak, facebook, elérések, weboldal, tervek, arculat, majd egyszer csak belém csap a felismerés, szerdán megyek egy rendezvényre, ahová illene vinnem bemutatkozó anyagot a cégemről.
Basszus… a saját anyagom és majdnem megfeledkeztem róla… a grafikai részét szerencsére már előző héten fixáltuk, csak nyomtatni kell, (de persze fekete kartonra… 😰). Semmi gond, hiszen a legzseniálisabb nyomdával dolgozom, gyorsan fel is hívom egyeztetés… blablabla. Újabb probléma: nincs kartonjuk, valahonnan be kell szerezniük, legkorábban szerda reggelre tudják vállalni az anyagot, de az nekem már késő…
Újratervezés, ismét (ekkor már az Árkád előtt jártam… )
Hmmmn… hol lehet kartont venni…. Egy kicsit sem vagyok elveszett, google és a GPS a legjobb barátom, már látom is a megoldást… Vissza Óbudára… pont oda, ahonnan indultam 😂
Ebéd ismét storno, ez most mégis csak fontosabb. Az erő velem van érzem Gyerünk!
Könnyen odatalálok, az ügyintézés gyorsan megy, megkönnyebbülök, az anyag mégis készen lesz. Ez szuper!
Ennél a pontnál újra azt érzem, végre helyreállt a világ rendje. Hááát ez az érzés nem tartott sokáig… meglátom az autómat, amin ott díszeleg a piros kis cetli. Basszus, elfelejtettem parkolójegyet venni, de hiszen ez már annyira külváros és én annyira nem gondoltam erre…
Csapás 7.
Veszek egy nagy levegőt. Végiggondolom a mai napomat, nevetek rajta egyet és indulás vissza az Árkádba. Végül is mindent elintéztem, az üzleti része a dolgaimnak remekül sikerült (jóóó, kicsit sz*rrá áztam reggel és volt néhány újratervezés a napomban, de most süt a nap, nincs forgalom, mindjárt kávézom egyet, hát mi kell még?) Megnyugtatom magam, hogy mennyire szerencsés is vagyok valójában, leparkolok az Árkádban, végső simítás a grafikussal, a nyomdának elküldve az anyag, majd nyitom az ajtót, amikor is… éktelen szirénázás és megszólal egy hang:
Kérjük azonnal hagyják el az épületet TŰZRIADÓ, Ismétlem, azonnal hagyják el az épületet TŰZRIADÓ…
Na ne már…
Néhány percig azon gondolkodom, ez biztos csak valami vicc. Mindjárt előjön a kandikamera vagy talán a kész átverés legfrissebb áldozata vagyok… Aztán a hömpölygő tömeg és a menekülő emberek látványa meggyőzően hat rám, így én is menekülőre fogom… Azt látom a legjobbnak, ha a megbeszélésemet gyorsan átrakom egy másik napra és elindulok haza. Csak még egy kávét veszek valahol…
Végső döfés – Nincs a világon olyan probléma, amit ne oldana meg egy csésze kávé!
Hazafelé érzem, hogy ez a mai nap nem kerül be a top 10-es napjaim listájába. De majd egy jó kávé javít egy picit rajta. Szerencsére a Meki pont útba esik, bár nem eszem ilyen kaját – nem divatból, hanem a különféle allergiáim miatt – de a kávéjukat szeretem és Budakalászon tudnak laktózmenteset is készíteni. Nagyon modern vagyok, így driveolok, kb. háromszor egyeztetem a kicsit sem kedves hölggyel, hogy vagy kókusztejjel vagy laktózmentes tejjel kérem a kávémat. Mint a mesében, Ő kikéri magának, nem hülye, hallotta elsőre is a kérésemet! Teljes nyugalommal megyek a következő ablakhoz, ahol kezembe nyomják a kávémat, én biztos ami biztos felteszem a kérdést:
Ugye laktózmentes?
Nincs laktózmentes tejük, ne flancoljak, az csak a benti kávézóban van, ha azt akarok, menjek be!
A hölgynek rövid leckét tartottam a vendéglátás alapjairól, aztán otthagytam őt is és a kávémat is.
Szeretem, mikor azt mondják, jóóó… de neked olyan könnyű… neked mindig minden sikerül… Te úgyis fogod tudni… Te szerencsés csillagzat alatt születtél….
Nem is tudom. A csillagzat a szerencsés vagy csak a hozzáállásom… vagy csak így van a világ egyensúlyban – ezt mindenki döntse el…