Amikor valaki új weboldalt szeretne, az első gondolat szinte mindig a kinézet. Színek, betűk, hangulat, „legyen letisztult”, „legyen modern”, „legyen olyan, mint…”. Ez teljesen érthető, hiszen a design az, amit elsőként látunk. Mégis, tervezőként tudatosan nem itt kezdem a munkát. Nem azért, mert a design ne lenne fontos, hanem azért, mert önmagában nem ad választ a valódi kérdésekre.
Egy weboldal ugyanis nem dísztárgy. Nem egy plakát, amit felakasztunk a falra, és kész. Egy weboldalnak feladata van. Kommunikál, vezet, magyaráz, döntéshelyzetbe hoz. Ha ezt nem tudja, akkor lehet bármennyire szép, nem fog működni.
A tapasztalatom az, hogy a legtöbb „nem működő” weboldal nem technikailag rossz, és nem is csúnya. Egyszerűen nincs végiggondolva. Nem derül ki azonnal, hogy kinek szól, mit kínál, és miért lenne érdemes vele tovább foglalkozni. A látogató bizonytalan marad, kattintgat egy kicsit, majd bezárja az oldalt. Ilyenkor a design nem segít – sőt, sokszor elfedi a problémát.
Ezért nálam a tervezés nem a látvánnyal indul, hanem megértéssel. Először azt szeretném tudni, hogy ki áll a vállalkozás mögött, miben hisz, és mit szeretne elérni a weboldallal. Ugyanilyen fontos az is, hogy ki az, aki érkezik az oldalra. Milyen kérdései vannak? Hol akadt el? Mitől bizonytalan? Mitől fogja azt érezni, hogy „igen, itt jó helyen vagyok”?
Amíg ezekre nincs válasz, addig a design csak találgatás. Olyan, mintha egy ház homlokzatát festenénk meg úgy, hogy még nem tudjuk, hány szoba lesz benne, hol lesz az ajtó, és egyáltalán kik fognak benne lakni.
A következő lépés nálam mindig a struktúra. Egy weboldalnak van eleje, közepe és vége – még akkor is, ha ez nem elsőre látszik. Fontos, hogy mi fogadja a látogatót az első néhány másodpercben, hogyan halad tovább, hol kap megnyugtató válaszokat, és hol tud előre lépni. Ez egyfajta finom vezetés, ami nem erőszakos, mégis biztonságérzetet ad.
Ha ez a belső logika rendben van, akkor a design szinte magától elkezd formát ölteni. Nem kell kitalálni, „mi mutatna jól”, mert a tartalom és a cél már kijelöli az irányt. A színek, a betűk, a ritmus mind azt a feladatot kapják, hogy segítsék a megértést, ne pedig elvonják róla a figyelmet.
Számomra a jó design nem az, amit észreveszünk, hanem az, amitől könnyű használni egy oldalt. Amikor az olvasó nem gondolkodik azon, hogy hová kattintson, nem érzi magát elveszettnek, és természetes módon jut el odáig, ahová szeretnénk. Ilyenkor a design „láthatatlanná válik”, és pont ettől működik jól.
Az ilyen módon felépített weboldalak nemcsak induláskor hatékonyak, hanem hosszú távon is. Könnyebb őket bővíteni, frissíteni, átalakítani, mert van mögöttük egy stabil gondolkodási alap. Nem trendekre reagálnak, hanem egy vállalkozás valós működésére.
Hiszem, hogy a design akkor a legerősebb, ha már tudja, mit kell szolgálnia.
Egy weboldal végső soron nem attól lesz jó, hogy szép. Hanem attól, hogy érthető, használható, és valódi eredményt hoz. Ha ez megvan, a design már nem kérdés – hanem természetes következmény.